Felemás volt a tegnapi K3, Cápa nagyon szépen nyert, Vitya viszont érthetetlen módon kikapott. A gála nagyon izgalmas volt, mindenki rendkívül sportszerű volt és rengetegen szurkoltak a GB-nek. Cápa  bízott a jitsujában, gyorsan és szépen nyert. Kb. a 20. másodperctől nyugodtam meg nagyon, amikor Söndör belépett Cápa nyitott guardjába, aki ismeri a tengeri fenevad stílusát, tudja, hogy onnan nincs menekvés. Cápusz átvette a kontrollt és hiába csapkodott Bárdosi, dominált testrészért ment a harc, ő pedig még benézte a dolgot és mire kifordult volna, már szagatta is a ketrec falát a fájdalomtól, majd kopogott. Utána beszélgettünk, mondta, hogy most végleg búcsúzik a birkótól, még a cipőjét is kidobja. Sok sikert és remélem nekiáll jitsut tanulni, mert profi mma karrierje első komoly meccse megmutatta, hogy hol a sebezhető pontja. És persze lesz rematch, úgyhogy 2. felvonás következik.

Viktor bekapott egy lucky punchot, megrendült és Highlander kivégezte:(((( Szerintem Viktor jobb volt állva (bár ez elég hülyén hangzik a végkifejlet ismeretében), de váltani kellett volna, hiszen mi a földön vagyunk otthon. Kismilliószor átpörgettem magamban a meccset, de még mindig úgy érzem, hogy Vitya jobb Felföldi Szabolcsnál. Remélem visszavághat. Viktor igazi harcos, fel fog állni a vereség után, még 2x ennyit edz és nyerni fog. Bár szerintem neki már semmi keresnivalója itthon, inkább Angliában, vagy New Yorkban Renzonál a helye. Itt megpróbáljuk a legjobat adni neki, de ő túl jó már erre a kis piacra és Braulionál vagy a Renzonál többet tudnak kihozni belőle, mint mi itt a posványban. A meló nem áll meg, szept.20.-án Levi Nyíregyházán mérkőzik Zathureczkyvel, majd batizado, bjj verseny, eb a sorrend. Közben meg szervezni kell a külföldi meccseket. 

Kezdem úgy látni a dolgokat, mint a fiam: már csak két napot kell aludni a nagy meccsekig!

Talán nem is volt még itthon ilyen gála, ahol valóban kiderül, hogy kik a legjobb fighterek a súlycsoportjukban. Persze ez is csúsztatás, mert Viktor már rég magasan a legjobb csoportjában, Cápáéknál, meg Varga Levi a top, de ő nem verekedhet Cápával, hiszen csapattagok. Mindenesetre húzós a tét. Vitya már akor álmodozott erről az összecsapásról, amikor elkezdte a bjj-t, így régi vágya válik valóra, amikor megmutatja szombaton a jiu-jitsu erejét, a talán legnépszerűbb magyar kempo harcos ellen. Szerintem az idő már meccs nélkül is eldöntötte ezt a küzdelmet, hiszen Viktor parádés küzdelmeire külföldön már sokan felfigyeltek, így az ő karrierje már anélkül biztosítva van, hogy legyőzte volna Highlandert. De erre a győzelemre szüksége van, egy utolsó szimbólikus lépéssel lezárja a "ki a jobb" kérdést Magyarországon.

Cápa egészen más tészta, ő hosszú lábadozásból tér vissza a térdműtétjét követő pihi után. Aki ismeri Cápuszt, tudja hogy ha valamit el akar érni, akkor azt el is éri. Mióta Bárdosi Sándor a címlapokra került, Cápa folyamatosan kérte, hogy mérkőzhessen vele. Rengeteg minden közbejött, de valahogy sokcsatornán keresztül eljutott a kihívás és Bárdosi igazi sportemberhez méltóan vállalta küzdelmet, ráadásul alig több, mint egy héttel előző mérkőzése után.

Mit várhatunk? Persze győzelmet. Miért is fontos ez? (Csak hülye kérdéseket vagyok hajlandó feltenni magamnak) Mert majd 5 évvel a bjj hazai megjelenése után, még mindig nem értik az emberek, hogy mma bjj nélkül olyan húsleves hús nélkül. Az mma-t a bjj a Gracie család alkotta meg, abban a formában, amit ma ismerünk. Ahogy a mi harcosainknak állóharcot (boksz/thai-boksz) kell tanulniuk kiegészítésképpen, úgy az állóharcosoknak bjj-t kell tanulniuk. Meg kell érteniük, hogy másképpen megy. Amíg ez nem történik meg, csupa kókler ellen kell felálnunk a ringben és nem lesz olyan bajnok, akik a magyarok jóhírnevét terjesztené a világon. Ezért nagyon fontos nekünk ez a hétvége, mert nemcsak Cápa és Viktor fog győzni, hanem az ő sikerük mutatja, hogy a Gracie Barra helyes úton jár és hogy Gracie-jitsu überalles. Mondjuk én stílusfanatik vagyok,

Hát, Budapestről sok jót lehet mondani, de az biztos hogy kritikán aluli a tatamis termek száma, sőt alig van. Vagy ott a jófajta karatetatami, csak szétszed hosszútávon.

Amikor Max megérkezett, először a köztársaság téri dojoban nyomoltunk, de sehogy sem sikerült megoldanunk a napi 3x edzést, pedig ez az alapkövetelmény, ha valóban profin akarjuk csinálni. Itt és most nagyon fontos leszögeznem, hogy sajnos soha sem állt mögénk senki, mindent magunk csináltunk és persze egy fillér nélkül és tegnap 36-an edzettek az akadémián, ami azt jelenti, hogy fel a fejjel, ha dolgozik az ember, akkor működnek a dolgok.

Szóval Köztársaság téren bukta volt az egész, alig néhányan kezdték el a jitsut, azt sem tudták még a népek, hogy mi az, meg ki sem tudtuk fizetni az edzésdíjat. Közben megérlelődött a gondolat, hogy ha 3 capoeiraedző és Max összefognak, akkor ki tudunk bérelni egy saját termet. De akkor venni kell tatamit. Felkutattuk Magyarország összes elfekvő tatami készletét, majd egy Gellért-hegyi gyúróteremben megtaláltuk a TF lehasznált szőnyegeit, amelyeket rögtön meg is vásároltunk, természetesen részletre.

Kibéreltünk a Lónyai utcában egy földszinti lakást, amely alatt egy nyomda volt, így nem zavart senkit a zaj amit, csináltunk. Valójában ott volt a GB hőskora, hiszen a hosszú előkészítés után végre elkezdődhetett a rendes edzés. Sajnos hiába szerettük a nem túl nagy lakást, amikor kiderült, hogy alattunk a nyomdából meditációs központ lett és mennünk kellett. Amikor lementünk a zajpanasz miatt,  ugráltak a polcokon a füstölők, de a meditálok is kb. inkább levitáltak.

Balázs megtalálta a Lázár utcai termet, amelyben előttünk a nyomok alapján tisztes hippikommuna lakhatott. Amikor takarítottuk a fecsiken kívül találtunk az indiai hitvilágra jellemző véres menstruációs kendőket is, volt már gusztusosabb melónk is. Szóval kibéreltük a Lázárt először. Gyorsan kiderült, hogy a tulaj egy igazi cabra safada, de bármely kifejezés illett rá, ami a mocskos-tolvaj/rohadt féreg kategórián belül található. 3 egyhelyen található bolt számláit kevergette úgy, hogy mindenki mindig rosszul járt, úgyhogy kicsit kevesebb, mint egy év után innen is továbbálltunk. Ilyenek történtek, hogy elkezdett omlani a plafon, meg részeg szomszéd csákánnyal elkezdte bontani a födémet, meg üvegcserepet dobált befelé, szóval izgalmas napok voltak.

Szóval megjött Max és elkezdődött a munka. Ebben a részben nemcsak a történetről írok, hanem arról a filozófiáról és ennek gyakorlati megvalósításáról, amely a Gracie Barra sajátja, kiegészítve Mestre Zé Radiola és Max elveivel.

Szóval még kint Brazíliában nagyon gyorsan rájöttem, hogy mi a kinti srácok titka. Rengeteget edzenek. Nincs varázslat, csak a tökéletes technikai információkat, a lehető legtöbbször gyakorolják, illetve ezekre kitalált küzdelmi szituációkba vésik a kéregbe:)

Mit jelent ez gyakorlatban? Recifében napi öt edzésen lehet részt venni. A hét meghatározott napjain és időszakokban persze rétegedzések mennek, mint a reggel 11-es lány edzés vagy a kora délutáni gyerekedzések.
Mezei felnőttek reggel 9-kor kezdik az izzadást. Mindenkinek jó szívvel ajánlom a reggelt, hiszen ilyenkor csak a versenyzők és a ráérő élsportolók vannak, sok capoeirás stb. Olyan iramot diktálnak, hogy az edzés végén pont annyi erő marad az emberben, hogy letépje a git és befusson a vízbe a cápák közé (Recifében vannak a legvadabb cápák a világon, aki nem hiszi javallok egy rövid úszást, a zátonyon kívül:)

Szóval rengeteg edzés. A brazil jitsusok közül sokan érnek rá nagyon (nincs munkájuk, vagy pl. rendőrök és a feletteseik örülnek, ha edzenek), ez azt jelenti, hogy helyi kifejezéssel élve "eszik a tatamit", azaz rengeteget gyakorolnak. Egy jó harcos min. napi 2x edz és nem ketrecre készül, egyszerűen ennyi kell ahhoz, hogy valaki jó legyen.

Mi a folyamata a bajnokká válásnak?

Zé szeretettel hívja tanítványai bajnokoknak, "Que passa champion?" Nem véletlenül, hiszen minden bjj gyakorlóból lehet bajnok, ez csak rajta múlik!!!! És tényleg csak rajta, hiszen minden egyébb feltétel adott. Legfontosabb feltételért, azaz a tudásért Mestre Zé Radiola felel. A jitsu ugyanis fejlődik, minden nap születnek új megoldások, technikák stb. A mi tudásunk a "forrásból" származik. Ez azt jelenti, hogy pl. Zé nem hajlandó 1tlen olyan technikát sem tanítani, amit ne hagyott volna jóvá Carlos Gracie Jr. SZEMÉLYESEN. Ez azért fontos, mert a jj kreativitása miatt nagyon sokan találnak ki technikákat, azonban ezek nem biztos, hogy működnek. Rio de Janeirotól Budapestig azonban közel 1 millió Gracie Barra atléta tapasztalata egyenesen a GB vezető mesterénél, azaz a fent említett Carlos Gracie Jr.-nál csapódik le, ő és brutális csapata összegzi az okosságokat. Így nincs elhajlás, nincsenek felesleges körök, mindennek megvan a helye. Az ilyen technikai laboratóriumok nagyon működnek braziléknál, lásd Mestre Zebrinha fortalezai kutatóbázisát, de erről majd később.

Szóval megvan a tuti technika, amit a megfelelő ember tanít. Nagy dőreség azt gondolni, hogy bárkiből lehet jó bjj edző. Mi a jó edző ismérve?

Legalább 7-8 év folyamatos napi 2x-3x edzés a sportág valamelyik legendás mesterénél. Ha ez nincs meg, akkor lehet valakit szeretni, de a jj-t távoktatásban nem lehet elsajátítani. Ahogy a bjj berobbant Európába (pont, mint a capoeira) rengeteg szövetség, egyesület stb. nyitott fiókot. Odavertek valami fekete övet valakinek vagy gyorsan feljebb csúsztattak vkit a ranglétrán. Ennek a jó oldala az, hogy rengetegen kezdtek el jitsuzni. A rossz oldala az, hogy ezek tanítványai egy bizonyos szint után biztos vesztesek, mert honnan tanulhatnák meg a művészet egészét hiányos tudású embertől?

Aztán jön a legvitatottabb rész, a versenytapasztalat. Olyan edzőt kell keresni, akinek kitűnő tapasztalatai vannak versenyzés terén. Mi magyarok rendelkezünk valami velünkszületett félénkséggel versenyzés ügyben, ezt kell azonnal elfelejtetni, ha vki bjj-vel akar foglalkozni. Ebben a harcművészetben versenyezni KELL. Miért is? Mert versenyen tudod kipróbálni magad. Ha nem teszed mérlegre a tudásodat, akkor menj inkább aikidozni. A bjj alapja a kihívásoknak történő megfelelés.

Szóval Zé hazament, mi meg tudtuk, hogy jól és jót csinálunk, de most hogyan tovább.

Megbeszéltem a mesterrel, hogy kiválaszt vkit, aki idejön lakni és nekiáll tanítani. Eredendően Leandro-ra gondoltunk, hiszen ismertük, minden övszínben nyert világ, brazil és pán-amerikai bajnokságot! Leandro azonban nem tudott és akart jönni, mert igen komoly sportösztöndíjat kapott Pernambuco államtól (hogy a tökszegény brazilok segítenek a kitűnő sportolóknak, az valóban erőn felüli teljesítmény, nálunk meg bújjon el a hiv. sportvezetés, ha lehetne vmi arrombada lukba, hogy finom legyek). Hívott a mester, hogy jó srácot talált, Max fog jönni. Megismerkedésünk óta legalább 15x voltam a mester akadémiáján, de bevallom fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda Max. Felhívtam Viktort Bőminghhömben (ahogy ő mondja), ugyan kicsoda Max és tényleg jó-e? Nagyon kiröhögött. Elmondta, hogy Maxot csak háromszög királynak hívják és ne aggódjak a legjobbat kapom.  Ugorjunk vissza hét évet az időben, Maxtól tudom, hogyan történt kint a dolog. Szóval Maximiliano Carvalho de Figueiredo a tévében látta, amint Royce Gracie megmutatja a világnak, hogy ki is a legjobb bunyós. Persze azonnal lelkesedett, de fogalma sem volt róla, hogy mi az a Gracie-jitsu és hogy hol lehet gyakorolni. Véletlenül rátalált Zé Radiola mester akadémiájára (egy sarokkal a lakásuktól) és 17 évesen elkezdte "enni a tatamit". Max pont olyan, mint Zé többi tanítványa, fanatikus technikamániás, imádja a megmérettetéseket. Brazil és Európa-bajnok, akit itthon még senki sem.., na ide még visszatérünk, de haladjunk legalább sorrendben, mert különben olyanokat írnék, mint S. Gy. a Hócipőben, érdekes, művészi, nemes és teljesen érthetetlen:)

Szóval ismét gyűjtés repülőjegyre, barátaim és Kotroczó Robi segítségével (adott bónuszt) kifizettük Max utazását. Itt meg kell említenem, hogy ezidőben keresett meg Kesthely Bence, aki Machado féle kékövvel a derekán érkezett meg Magyarországra és annak ellenére, hogy soha nem látott, mégis így ismeretlenül segített pénzzel a jegyet megvenni.

Szóval itt volt Viktor Estima átutazóban és egy angol tanítványa, vártuk Maxot a reptéren, már nem emlékszem ki vitt ki, de arra igen, amikor megláttam tanáromat és nagyon jó barátomat, persze ezt akkor még csak sejtettem. Hát majd elájultam, amikor egy piszkafavékony, olyan 185 cm magas srác sétál ki az ajtón, olyan fülekkel, mint Miki egér Disney korai ciklusából. Úristen kit küldött Zé? Ez a gyerek fog kiállni mogyi legjobb bunyósaival? Szét fogják tépni az állatok, hogy bebizonyítsák szart sem ér a Gracie-jitsu!

Bíztam Zében, mert ismertem már az öreg furmányost, tudtam, hogy sokkal több lehet a srácban, mint ami látszik, de nagyon aggódtam. Mi itthon nem a tudást tiszteljük, hanem a nagydarab  barmokat, mert azt hisszük, hogy a vizualitás = teljesítmény.

Na mindegy, eltelt két nap ismerkedéssel és eljött az első szeminárium 24 résztvevővel. Az edzés végén Max sorba ültette a népet és egymás után kicsinált 24 embert!!!!!!!! Ezt mégegyszer leírom, hogy pontosan értsétek: egymás után lekopogtatott pihenés nélkül 24 embert! Volt köztük amatőr, mint én, de sokdanos judós, jitsus, kempos, krav magás és még ki tudja kicsoda. mind kopogott. Esélyük sem volt Max ellen. Na, akkor már tudtam: sínen vagyunk, mi leszünk a legjobbak és olyan iskolát építünk, amilyen Zé Radiola kinti akadémiája és mi magyarok leszünk a bajnokok!!!!  

Cápa hívott reggel 7:40-kor, hogy szóljak a Maxnak, hogy ma reggel futni megy. Nem is tudok tovább aludni, inkább jöjjön az írógörcs. Egy analfabéta policia civil alkalmazottnak köszönhetően 2001-ben haza kellett utaznom, pedig most valószínűleg átlagos brazil polgár lehetnék. Na mindegy, hazaérkezésemet követően természetesen folytattuk a capoeira terjesztését itthon (ez egy külön történet, de megírom persze). Akkoriban kezdett erőre kapni itthon az mma. Nálunk a kevert harcművészet tényleg kevert, mert mindenféle stílusokban tevékenykedő emberek láttak benne pénzügyi lehetőséget, a tudás bármelyfajta ismerete nélkül. Az alap mma kókler képlete a következő (kinek nem inge ne vegye magára): pár év kempo után fekete öv, hogy vidéken is lássák, ő a mester, majd kiplakátolni a faluban, hogy ketrecharcot tanít. Másik tipikus hozzáállás: budapesti gengszter, akinek van pénze utazni, benevez 1-2 versenyre, ahol szétverik a fejét, erről hallgatni, viszont megnyerni egy bunyót mondjuk Ceske Budojovicében, és ennek alapján világbajnokként nyilatkozni mindenhol. És ez így ment itthon évekig. Szerencsére csak kívülről figyeltem a dolgot, hiszen volt elég bajom a capoeirával, nem volt időm ezzel foglalkozni. Egyre többen és többen kaptak rá itthon az mma-ra, várakat láttam épülni alapok nélkül és nagyon féltem tőle, hogy még végleg elcseszik nekem az egészet. Fogalmuk sem volt róla (gondoltam én), hogy mi kell a ketrecbe, még azt sem tudták itthon, hogy mi a pozícióharc. Gondoljatok bele, néhányszor részt vettem kimonos bjj edzésen és ennyi elég volt ahhoz, hogy rájöjjek mekkora parasztvakítás folyik itthon bunyóügyben. Mi a redvás f**zt csináltak itt emberek a tanulók pénzéért akkor évekig? Nem néztek tévét? Nem jöttek rá, hogy egy forintot sem ér a tudásuk? Hát nemsokára rájöttek.....

Már vagy a hetedik brazil capoeira tanárt hoztam haza, amikorra egyre inkább téma lett itthon is a bjj. Én tudtam (önigazoló blog:))), hogy a ketrec csak az egyik aspektusa a bjj-nek. A lényeg viszont maga a kimonos bjj edzés. Ezt később még kifejtem, hiszen harcosgyárban dolgozok, a szerelőszalagot felügyelem, hogy ne álljon meg soha:)

Szóval felhívtam Zé Radiolát és megkérdeztem, hogy lenne-e kedve Magyarországra jönni, segíteni elindítani a hazai bjj oktatást. Ekkor még senki sem foglalkozott bjj-vel itthon, de nemsokára változott a helyzet. A szervezés kb. egy évig tartott és ezalatt sok minden történt. Szóval egy gyönyörű tavaszi napon megérkezett Zé Radiola mester, a pernambucoi Gracie Barra főnöke és két tanítványa: Leandro Rameh (barna öv világbajnok) és Victor Estima (lila öv világbajnok). Beköltöztek 46 négyzetméteres lakásunkba hármunk mellé és elindultunk megmutatni itthon, hogy mit is kellene tanulni. Pár nappal az érkezésük előtt plakátragasztás közben találkoztam Sanyi manóval, aki elmondta, hogy már jó ideje bjj-t űz Sztraka Misinél, így kiderült, hogy már más is foglalkozik ezzel itthon. Hát erről fogalmam sem volt, örültem is neki, mert egyedül utat törni roppant bonyolult.

Annyi mondanivalóm van, hogy itt volt az ideje egy blog elindításának, kérlek ne lepődjetek meg rajta, ha az itt megjelenő írásaimmal esetleg máshol is találkoztok majd, nagyon lusta vagyok minden újságba/fórumba külön írni, inkább kopizgatok:).

Szóval jövő hétvégén a K3 gálán a Gracie Barra Combat Team két atlétája ringbe (ketrecbe) lép, hogy eldöntsék ki is az igazán komoly ember errefelé. Hát szerintem teljesen egyértelmű:) A harctéren mindig az erősebb hadsereg mellett áll a szerencse, és ez a mi színterünk. A mi tanárunk, a mi módszerünk, a mi csapatunk a legjobb, a siker csak rajtunk múlik, úgyhogy nagyon várom már a hétvégét. Ilyenkor, nagy csaták előtt mindig szívesen emlékszem arra, hogyan kezdődött a mi jitsunk története itt Magyarországon.

Nyolc éve Észak-Kelet Brazíliában mondhatnánk loptam a napot, de ez nem igaz:) inkább lihegtem, mint a kutya a strandon a nagy melegtől, meg a szabadtéri edzésektől. Na mindegy, szóval semmilyen délutáni tervem sem volt, amikor Mauro cimborám és személyi edzőm mondta, hogy menjünk le Zéhez a Gracie Barraba, úgyis akkora a szám, hogy mennyit bunyóztam már, majd ott elkenik. Őszintén szólva 93-ban láttam először UFC-t, így tudtam, hogy a Graciek a világ legjobb bunyósai, mindenkit legyaknak. Mauro mondta, hogy vegyek fel egy fecskét, az pont elég lesz, mert a rendes edzés után járnak a szegény gyerekek, nekik nincs pénzük gi-re, de ők a kemények. Szóval elindultunk kifelé Reciféből busszal Jaboatao felé. Irgalmatlan sokat utaztunk (legalábbis akkor soknak tűnt), míg megérkeztünk egy számomra érthetetlen képződmény elé. Egy szimpla üvegajtó mögött volt az akadémia, de kívülről csak két falat láttam, meg egy tetőt és tényleg. Ugyanis arrafelé ennyi elég is. Miközben az ajtóból befelé haladtam, elmentem egy irgalmatlan nagydarab fickó mellett, aki tolóczkodott éppen a vasakon, majd megérkeztünk személyesen Zé Radiola mester elé. Zé (akit nemcsak nagyon tisztelek, de szeretek is, mint igaz barátot és minden magyar jitsus odafigyelő, de kutyakemény apját is), nagyon örült, hogy jött egy gringo, szokásos fogvillogtató mosolyával fogott kezet, amikor megláttam mögötte a csillogást. Úristen mennyi érem, kupa, trófea meg mittudoménmi van ott. Rögtön rájöttem, hogy ez nem egy egyszerű vidéki edzőterem, hanem vmi olyan hely, ahol nagyon sokat szoktak nyerni és világbajnokságokat, mert láttam az érmeken a feliratokat, neveket, számokat. Zé látta a megdöbbenésemet a többszáz!!!!!! érem láttán, karon fogott és mondta, hogy most megmutatja, amire igazán büszke és átvitt a a túloldalra, ugyanolyan tároló és még sokszáz érem és trófea, csak ezeket mind Zé nyerte a szörf világkupákon. Miután kicsodálkoztam magam, elkezdtek szállingózni a legények, mentem öltözni. Jövök ki a fecskében, hát várt rám úgy 50 skac hófehér kimonoban, talán csak az én bőröm volt fehérebb a szerkójuknál. Pusztultak a röhögéstől, tényleg nagyon vicces lehettem ott, főleg hogy Mauro persze mindenkinek elmondta, hogy azért jöttem, hogy rájuk próbáljak. Volt egy rövid, de csodálatos edzés, aztán bunyó. Kb. 50 emberből 49 nagyon gyorsan szétszedett, többet kopogtam,mint a Városmajorban lakó harkály télen, pedig ő is komoly sorozatokat dob ki magából, ha éhes. Fojtogattak, feszítettek, dobáltak stb. Aki emlékszik rá, hogy milyen lemenni először egy jó bjj edzésre, az tudja pontosan, hogy miről beszélek. Nem volt harag, csak jókedv és én ott rájöttem sok évnyi karate és kempo tanulmányaimat tehetem a polcra, ez valami összehasonlíthatlanul hatékonyabb dolog. Az edzés alatt sikerült egyetlen kb. 13 éves, nagyon vékony és igen kezdő gyereket elkapnom, de ezenkívül azt sem tudtam, hogy mi történt. Hát így ismerkedtem meg és szerettem meg a bjj-t, a Gracie Barra-t és Zé Radiola mestert. Ezek után még voltam lent kétszer-háromszor, de annyi capoeirát kellett gyakorolnom, hogy nem is gondoltam rá, hogy komolyan foglalkozzam vele, mert játszottam éjjel-nappal utcán, edzőtermekben, favellákban és ahol csak lehetett. Aztán haza kellett jönnöm és nem sokkal később rájöttem, hogy itthon mindenkinek irgalmatlan szája van, de teljesítmény semmi. Sokat agyaltam rajta nézve a sok szerencsétlent, akik mindenhol fitogtatták az erejüket, hogy mi történne, ha Zé bármelyik legénye itt lenne.....

Na, innen folytatom, addig is hajrá Viktor, hajrá Cápa!!!!!!!

30.-án profi életük eddigi legkomolyabb kihívásával kell szembenézniük Highlander és Bárdosi Sándor személyében, de pontosan tudom, hogy mi fog történni:) Nem vagyok jós, csak nálunk van a know-how, Zé hat évvel ezelőtt (mint az Alapítványban) megmondta évről-évre, hogy mi fog történni és eddig mindig neki lett igaza. Győzni fogunk, hogy mindenki megértse itthon is, amit mindenki tud a világon rajtunk kívül majd húsz éve: Aki nem ért a Gracie-jitsuhoz, az kerülje el a ketrecet vagy bármely mma gálát, mert profik ellen esélye sincs. Nem azért nyerünk, hogy a magunk igazát bizonyítsuk, hanem hogy ezzel is inspiráljunk minden magyar harcost a győzelemre. Bajnokokat akarunk, akik teljesítményükkel példát mutatnak (bármilyen szocreálul hangzik is).