Cápa hívott reggel 7:40-kor, hogy szóljak a Maxnak, hogy ma reggel futni megy. Nem is tudok tovább aludni, inkább jöjjön az írógörcs. Egy analfabéta policia civil alkalmazottnak köszönhetően 2001-ben haza kellett utaznom, pedig most valószínűleg átlagos brazil polgár lehetnék. Na mindegy, hazaérkezésemet követően természetesen folytattuk a capoeira terjesztését itthon (ez egy külön történet, de megírom persze). Akkoriban kezdett erőre kapni itthon az mma. Nálunk a kevert harcművészet tényleg kevert, mert mindenféle stílusokban tevékenykedő emberek láttak benne pénzügyi lehetőséget, a tudás bármelyfajta ismerete nélkül. Az alap mma kókler képlete a következő (kinek nem inge ne vegye magára): pár év kempo után fekete öv, hogy vidéken is lássák, ő a mester, majd kiplakátolni a faluban, hogy ketrecharcot tanít. Másik tipikus hozzáállás: budapesti gengszter, akinek van pénze utazni, benevez 1-2 versenyre, ahol szétverik a fejét, erről hallgatni, viszont megnyerni egy bunyót mondjuk Ceske Budojovicében, és ennek alapján világbajnokként nyilatkozni mindenhol. És ez így ment itthon évekig. Szerencsére csak kívülről figyeltem a dolgot, hiszen volt elég bajom a capoeirával, nem volt időm ezzel foglalkozni. Egyre többen és többen kaptak rá itthon az mma-ra, várakat láttam épülni alapok nélkül és nagyon féltem tőle, hogy még végleg elcseszik nekem az egészet. Fogalmuk sem volt róla (gondoltam én), hogy mi kell a ketrecbe, még azt sem tudták itthon, hogy mi a pozícióharc. Gondoljatok bele, néhányszor részt vettem kimonos bjj edzésen és ennyi elég volt ahhoz, hogy rájöjjek mekkora parasztvakítás folyik itthon bunyóügyben. Mi a redvás f**zt csináltak itt emberek a tanulók pénzéért akkor évekig? Nem néztek tévét? Nem jöttek rá, hogy egy forintot sem ér a tudásuk? Hát nemsokára rájöttek.....

Már vagy a hetedik brazil capoeira tanárt hoztam haza, amikorra egyre inkább téma lett itthon is a bjj. Én tudtam (önigazoló blog:))), hogy a ketrec csak az egyik aspektusa a bjj-nek. A lényeg viszont maga a kimonos bjj edzés. Ezt később még kifejtem, hiszen harcosgyárban dolgozok, a szerelőszalagot felügyelem, hogy ne álljon meg soha:)

Szóval felhívtam Zé Radiolát és megkérdeztem, hogy lenne-e kedve Magyarországra jönni, segíteni elindítani a hazai bjj oktatást. Ekkor még senki sem foglalkozott bjj-vel itthon, de nemsokára változott a helyzet. A szervezés kb. egy évig tartott és ezalatt sok minden történt. Szóval egy gyönyörű tavaszi napon megérkezett Zé Radiola mester, a pernambucoi Gracie Barra főnöke és két tanítványa: Leandro Rameh (barna öv világbajnok) és Victor Estima (lila öv világbajnok). Beköltöztek 46 négyzetméteres lakásunkba hármunk mellé és elindultunk megmutatni itthon, hogy mit is kellene tanulni. Pár nappal az érkezésük előtt plakátragasztás közben találkoztam Sanyi manóval, aki elmondta, hogy már jó ideje bjj-t űz Sztraka Misinél, így kiderült, hogy már más is foglalkozik ezzel itthon. Hát erről fogalmam sem volt, örültem is neki, mert egyedül utat törni roppant bonyolult.