és a tavaszból nyár lett

 2011.03.11. 22:26

Elég ritkán járok erre, de meglepetésszerűen látom, hogy nézegetitek a régebbi írásokat. Azóta nincs nagy újdonság, járok edzeni Alex Machadohoz, aki nagyon jó fej, meg egyáltalán, rendes edzés folyik.A helyi GB a Laranjeiras metrómegállótól 2 perc gyalog, nem egy nagy kunszt odaérni. Nagyon sok a tanítvány, főleg rengeteg a kezdő, öröm látni a sok érdeklődőt. Ez itt Alex saját találmánya a "Portuguese Arm Crunch". Kedves darab:

 

 A leghidegebb lisszaboni téli estén (8fok) megyek találkozni Cabacaval, egyszercsak hallom, hogy szól valahol a berimbau. Hoppá, akkor balkanyar. Felértem az egyik kilátóhoz és látom, hogy a mellett lévő templom előtti fedett, kis "csarnokban" egy csapat angolero nyomja az ipart. Ahogy közelebb értem, kiderült, hogy elég sokan vannak, jó nagy roda, sok meghívott tanárral. Mondjuk nem irigyeltem a népeket, mert a templom előtti oldalán teljesen nyílt, csak tetővel rendelkező részén roppant hideg lehetett a kő, gondolom mindegyik lány felfázott, mire sorra kerültek. Annyira lassan indult a roda (rendes angola volt, minden apróbb rítus a helyén), hogy egyszerűen nem bírtam tovább nézni. Gondoltam beállok zenélni, de gringo capoeirástársaim nagyon neheztelve néztek rám, mintha a bayruthi Wagner-fesztiválon kértem volna el a kürtöt (jelen esetben pandeirot)előadás közben. Akkor pont nem érdekel, jó időben roda van elég, a fene fog unatkozni veletek, meg várni, hogy egyszer sorra kerüljek, megyek inkább bulizni. Bezzeg ha regional lett volna:) 

 


 

Címkék: capoeira gracie barra alex machado

A bejegyzés trackback címe:

https://tucano.blog.hu/api/trackback/id/tr672732165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.