Írhattam volna azt is, hogy szerintem egyik legszebb városa, vagy kétségkívül a legegzotikusabb, de sajnos meg nem erősített információim szerint már hivatalosan is a negyedik a világ veszélyességi sorában, gondolom Bagdad, Bogota, Caracas sorrendben.

Ha nem így lenne, most is onnan írnék és érdeklődve olvasnám, hogy milyen nehéz az élet itthon, miközben valami rasztahelyen narancsleveznék reggeli edzés után Boa Viagem-en, Észak-Kelet Brazília legszebb (de lehet, hogy a világon) városi strandján, pont 10 perc távolságra mind Zé Radiola akadémiájától, mind a Legiao helyi gladiátorképzőjétől.

Ott hagytam abba, hogy megérkeztem Recifébe és bejutottam a Meia Lua Inteira csoport akadémiájára, ahol végre ledobhattam bitangnehéz hátizsákomat. Gyönyörű napsütéses reggel volt, annak ellenére, hogy július bőven télnek számít arrafelé, szörnyű hűvös, mindössze 30 fokos átlaghőmérséklettel, persze éjszaka is.
 

Az akadémia nagyon jól pozicionált darab volt. A belépésnél rögtön kis szertár, flotti öltöző és persze recepciós pult. Innen vagy kis körlépcső fel a terembe vagy vasajtó a hátsó házhoz (birodalmam) át egy gyúrópadon és egy hangszerkészítő műhelyen.

A terem nagyon rendben volt, nem volt nagy, kb. 100 négyzetméter, de sugárzott belőle, hogy Recife egyik nagymesterének, a capoeira egyik városi visszahonosítójának, Mestre Birilonak a szentélye. Capoeirán kívül kiadta a termet minden nap egy órára egy kung fu tanárnak, aki (amennyire én ismerem kf-et nagyon komoly edzéseket tartott, meg nagyon komoly fegyverekkel zúzott). A teremben hihetetlen hangulatot csináltak a kínai cuccok meg a rengeteg capoeirás rengeteg relikvia. Ott volt a falon minden berimbao öregapja, egy brutál nagy, de de nem dísz gunga. Mellett néhány leopárdbőr, meg macheték, de legalább 200 évesek, girbegurbák, meg ki volt csúnyán csorbulva mindengyik. És persze rengeteg fénykép. Legendás mesterek, a mostani komoly ugra-bugrák, amikor hiányos fogú kis pisisek voltak, de persze abadában, széles mosollyal. Frevo előadásokról képek, bohóc ruci, kis esernyő, pattogás. A frevo, a karneváli kultúra egyik legzorralabb tánca, nézzétek meg hogy milyen, aztán olvassátok el utána a sztoriját, nem véletlenül írok róla:)

 

Szóval a frevo sztorija, hogy az előkelő urakat és hölgyeket testőrök kísérték mulatni, nehogy bajuk legyen a hetekig tartó tánc-pia-kurvázás-felszarvazás súlyos megpróbáltatásai során. Mondjuk ez most is így van:) Szóval a brigádot a testőrök nemcsak védték, de oltalmazták őket a napsugarak elől, illetve vitték is a dámák a helyetta kis esernyőcskéket. Aztán persze bérelni is lehetett kis esernyős srácokat. Namármost a testőrök, illetve a karneválkor pár fillérért bármire hajlandó cselédek nagy többsége persze valamelyik súlyos gang tagja volt. A kis esernyőkbe villámgyorsan pengék kerültek és bizony rendszeresen össze is csaptak egymással a különböző felvonuló bloco-k tagjai. Például most találtam egy ilyen igazi bunyót, persze esernyő meg romantika nélkül a recifei karneválon. Az énekesnő maga Ivete Sangalo, Brazília egyik legnagyobb sztárja, de legalábbis neki van a legjobb lába és nagyon komoly hangja, az biztos. A balhé után a karnevál megy tovább, a híradó részlet szerint hat embert vágtak meg üveggel, egyet meg eltévedt golyó talált el. Figyeljétek meg a rend határozott őrét, minden további nélkül eleresztett volna 1-2-öt.

 

Már megint elkalandoztam a lényegről, amiről írni akartam, de majd legközelebb:)

 

Címkék: brazil karnevál capoeira legiao brasileira tucano meia lua inteira recife brasil ivete sangalo frevo bazília pernambuco

A bejegyzés trackback címe:

https://tucano.blog.hu/api/trackback/id/tr79805613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.