Szóval, azt tudni kell, hogy a bjj fejlődésének motorja a folyamatos megmérettetés.

Brazíliában óriási hagyománya van a kihívásos meccseknek. Mióta Brazíliáról beszélni lehet, a "machismo", magyarul macsóság mindig előtérbe kerül, ennek megfelelően a férfiak mindig úgy érezték, hogy bizony meg kell mutatniuk, hogy mennyivel férfiasabbak, mint mások. Hogy ez a mai napig mennyire él a brazilokban, kitűnő példa rá, hogy egyik rezidens itthon tartózkodó capoeira tanár (NO Legiao) bármely vitás helyzetnél így kezdi a verbális problémamegoldást: "Én férfi vagyok", mondjuk ezt mindig olyankor alkalmazza, amikor vmi rendes xarba rakja magát, mert roppant akaratgyenge.

Szóval a macsóság örök kényszerítése a párbaj. Amióta a portugálok betették latin lelküket a jelenlegi Brazíliába, erős késztetésük van a dolgok párbaj útján történő elintézésére. Kezdjük az elegántos körökkel: szóval az Európából érkezett ficsúrok hozták magukkal a párbajozás szokását és bizony rendkívül gyakran érvényesítették akaratukat ilyen erőszakos módon. Az eszközök változatosak, de eredendően mindig fegyvert, tehát kardot vagy pisztolyt használtak problémáik megoldására. Miért is párbajoztak? Hát mindenért, de a fő indok persze a mulatt lányok szerelme, pénzügyek, egymás sértegtetése, részegség voltak, majdnem mint itthon. A különbség az, hogy a központi rendfentartók részleges vagy teljes hiánya miatt az ilyen erőszakos úton megoldott problémák száma sokkal nagyobb volt (és most is az), mint mondjuk itthon. Bubu barátom szerint egyébként a "gentlemen agreement" a párbaj betiltásával teljesen értelmét vesztette, mert a szóban kötött megállapodások megszegése csak párbaj útján volt megoldható. Ne feledjük, hogy abban az időben, amikor a rabszolgaság intézménye virágzó gazdaságot teremtett arrafelé, emiatt az emberi élet bizony egy fikarcnyit sem ért. Akit mélyebben érdekel a téma, javaslom, hogy nézze meg "A misszió" című filmet Robert de Niroval a főszerepben. Nemcsak gyönyörű, de roppant érdekes a brazil lelkület iránt érdeklődőknek.
 

Persze nemcsak az előkelő körök intézték vitás ügyeiket párbaj útján, hanem a munkások/iparosok/parasztok/matrózok és persze a rabszolgák is. Brazília harcművészeti örökségének sorsfordító jelensége a capoeira. A bjj gyakorlók nem szívesen gondolnak erre, de én capoeirás is vagyok, ezért legalább tudom, hogy miből lett a cserebogár:)

Brazíliában a mai napig rengeteg erőszakos cselekmény történik. Sajnos nemcsak a túlszervezett gengszterek összecsapásairól és az utcai rablásokról van szó. A halállal végződő cselekmények tetemes része családon belüli erőszak, illetve mezei kocsmai verekedés. Nem volt ez máshogy régen se. Na, elég a sírásból vissza a bunyóhoz.

Míg az Európából érkezett nemesek saját világukban intézték dolgaikat, a brazil utca az európaitól teljesen eltérő irányt vett. A világ minden tájáról érkezett népesség olyan gyorsan elkezdett keveredni, amelyre máshol szerintem addig nem volt példa. Teljesen meg tudom érteni, hogy így történt, hiszen én is gyorsan bekeveredtem. Hogyan kerültek Brazíliába a harcművészetek? Ott is voltak mindig:) Amikor az első európaiak megjelentek, az indiánok már lehetőségeikhez képest kiforrott technikai anyaggal várták őket. A portugálok kimagasló képességekkel rendelkeztek, hiszen a hódító/gyarmatosító életforma bizony komoly hm tudást igényelt, nem is szólva arról, hogy nemcsak a portugálok, hanem a franciák és a hollandok is kivették a részüket Brazília gyarmatosításából. Majd jöttek a kínaiak/japánok, persze ők már a XIX. század végén. A legfontosabb hatást azonban egyértelműen a behurcolt rabszolgák tették. A Brazíliába eladott rabszolga férfiak nagyrésze ugyanis hadifogolyból lett eladó, így szinte mind kiképzett, hadviseléshez és persze bunyóhoz szokott férfiak voltak. (Nagyon elnagyolva írom ezeket a sorokat, bocsánat a csúsztatásokért, de most nincs időm történelemkönyvet írni.) Afrikában a harc és hadművészetek ugyanolyan kidolgozott rendszert alkottak, mint európai társaik, a törzsi túlélés biztosítéka a királyságokra/császárságokra szabdalt kontinensen ugyanúgy a hadsereg volt. A különbség a tudás átadásának mikéntjében rejlett, de úgyis írok még eleget capoeiráról, majd ott kifejtem. Szóval jöttek a fekák, akik nagyon tudtak verekedni. Nem szabad elfeledkezni a francia matrózok savate tudásáról sem, vagy a hollandok közelharc ismereteiről, ami egyes vélemények szerint a judo közvetlen előzménye, bár ezt sokan vitatják. Az 1800-as évek végére többmillió japán érkezett Brazijuba és ők persze szintén hozták a tudást.

Ami a fontos és ezzel vissza is térek a fősodorhoz, hogy kialakult egyfajta korai vale tudo kezdemény. Olyan volt, mintha valami kínai kung-fu filmre gondolunk vagy Wing Chun élettörténetére. A falu közepére kiáll izmos emberünk és bekiáltja a szélbe, hogy márpedig ő mindenkivel megmérkőzik. Mire jön a helyi erő, kirakja a pénzt és mehet a fight. Ezt a szép szokást egészen az 1950-es évekig folytatták rendszeresen capoeirások és bokszolók és még ki tudja milyen stílusok követői. Olyan kultusza volt Brazíliaszerte az ilyen kiállós/kihívásos meccseknek, hogy még az újságok is rendszeresen foglalkoztak velük. Sajnos még nem tudom, hogyan lehet ide képet rakni, de addig is itt egy link, amelyen látható egy cikk, amelyben Mestre Bimba kihív minden bahiai bunyóst (meg is verte őket):

http://ejmas.com/jcs/capoeira/sjornal.jpg

Na, innen folytatom a sztorit

 

Címkék: társadalom brazília harcművészet mma capoeira gracie barra bjj legiao vale tudo luta livre

A bejegyzés trackback címe:

https://tucano.blog.hu/api/trackback/id/tr74649533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.